Pata Negra Tapas Bar
Örülök, hogy az ,,első" bejegyzésünket erről az étteremről írhatom, méghozzá azért, mert fenomenális élményt nyújtott a belépés pillanatától a távozásig. Vágjunk is bele a közepébe.
Bár kifejezetten örülnék, ha lehúzhatnék egy kajáldát- az olvasottságnak biztos jót tenne- , most mégis a tökéletes ellenkezőjét fogom tenni- az egekbe fogom dicsérni a Pata Negra nevű szent étel- intézményt, s remélem, mikor a Pata a Mennyek kapujában áll majd, Szent Péter csak megnyalja a száját, és utat enged neki.
A terem hangulata fenomenális, spanyolos, mediterrán stílusú díszítés borít mindent, a legkisebb szegtől a legnagyobb pincérig. Nem is csoda mondjuk, mert egy tapas-t áruló helyről beszélünk.
Nem, nem seb tapasz, hanem tapas (ejtsd: tápász- enyhe Debreceni akcentussal). Aki nem tudná - én nem tudtam- a tapas egy spanyol kaja, ami...ami hát igazából... akármi lehet. De komolyan. Tapast elvileg akármiből lehet készíteni, csak jól fel kell darabolni. Szóval nagyjából a tapas egy feldarabolt akármi. Egyszerűnek hangzik igaz? Ettől függetlenül szerintem a 2cm-es tükörtojás darabok nem számítanak spanyol gasztro fogásnak , úgyhogy nem, nem tudom meghatározni a tapas fogalmát pontosan.
A hangulat tehát remek volt, a háttérben kellemes zene szólt, vérpezsdítő és szívszorongató latin ritmusok váltották egymást, pont úgy, ahogy annak lennie kellett.
Az asztalunk előkészítve, a pincér srác (Szabolcs, mint megtudtuk) pedig időben nálunk termett, étlapokkal felszerelve.
Az ételek leírva is fenomenálisak, nem gyenge bőségzavarral küszködve választottam ki a kéksajtos tarját.
Ezen felül kértünk még egy sült kacsamellet sült almával, mellé pedig egy bodzás sört és egy limonádét.
Nem, nem a szokásos 45 perc várakozási idő volt, amikor az ember szeme már kopog az éhségtől és még a megbeszélni való témákból is kifogyott, hanem pont időben, de komolyan, tökéletes időzítéssel kaptuk meg ételeinket.
Kéksajtos tarja.KÉK- SAJTOS- TARJA! Tarja! És kéksajt.
Éhes lettem.
Fenomenális volt. A hús minőségi, jól átsült (pont, ahogy szeretem), de mégsem szénné égett, az ízek harmonizáltak. A kacsa is irtó jó volt, az első falatnál szinte csak hápogni tudtam (Ééééérteeed :D). Az egyetlen egy kivetni valóm csak az volt (bár ez ízlés kérdése), hogy az alma nem a kacsával együtt sült.
Nem volt túl sós, nem volt túl édes, nem volt túl drága sem.
Bár mi viszonylag sokat költöttünk, ha az ételeket külön megnézzük, akkor igenis belefér egy tányér étel egy ezresbe. A HEJ! szempontjából tehát tökéletesen megfelelt.
A kiszolgáló személyzet kedves, értelmes, segítőkész, a hangulat remek, az ételek mennyeiek.
És most beszéljünk kicsit a desszertekről.
Nem tartozik ugyan konkrétan ide, de meg kell, hogy említsem az egyik édességüket, egy oliva olajas csoki cuccot.
Megvan az a jelenet a Mátrixban, amikor a Franciával vannak Neoék az étteremben? Amikor az a leányzó megkapja a Merovingi által tervezett desszertet?
Pata Negra. Olivás csokis cucc.
Ugyanaz.
Ajánlom tehát mindenkinek a HEJ-et, bár nem a ,,csak úgy beugrok enni két óra közt" stílusban, hanem randikra,családi és baráti találkozókra, avagy ha új dolgokat szeretnél megismerni.
Pata Negra Tapas Bar
1091 Budapest, Kálvin tér 8.
Értékelés:
Design: *****
Kiszolgálás: *****
Ízek: *****
Ár: ***
Képek hamarosan.
HEJ!
